Ép vasárnap, hát igen, ilyenkor mit szokott csinálni egy korombeli csaj. Szombat az általában a takarítás, este buli vasárnap reggelig. Én barátnőztem, de előtte még megnéztem az egyik kedvenc sorozatomat a Szex és New York, pontosan a 6. évad/a 38-as csapdája című részét. A lényege az, hogy az egyik főszereplő hölgy vigyázz a barátnője kisbabájára és rá tör az anyaság gondolata. Anyai ösztön, babázhatnék. Ráadásul még korban is elviselhető a gondolat.
  Nos, én ez előtti nap, este voltam bulizni és metróval utaztam. Őszintén így este nem valami felemelő metrózni néha. Leültem az első ülésre, amit ki szemeltem az után tűnt csak fel, hogy egy apuka és kislánya ül velem szemben. Bár az időt nézve azon tanakodtam, hogy ennek a kis gyermeknek már rég ágyban a helye egyszer csak hangos ordenáré ordítások hallatszottak. Talán a reflex, de ha bármi történt volna a baba az első, akit védek. Pedig egy vadidegen volt. Azt hallottam ez minden nőben benne van, egy anyai ösztön, ami időnként felszínre tör, és egyre erősödik, minél öregebbek vagyunk hölgyeim. Én 20 éves vagyok, imádom a gyerekeket, de ilyenkor nem érzem magam fiatalnak. Furcsa. Az utazásom végéig néztem a picit, aranyos volt, az egész baba két nagy barna szem és egy cumi volt. Szerencsére a hangok, amik zavartak, eltűntek, pár kocsival arrébb szállt fel a nagyhangú banda.

Üdv!

Én is azért írok ritkán, mert itt a tavasz. Igaz a gyors jó idő meg jövetelével az allergiám is előbb jött, mint kellett volna. Nem baj, mindenért kárpótol a szép idő, kevesebb öltözködés, hosszabb napszakok. Jut eszembe kimentünk a párom családjával állatkertbe hosszú hétvégén. Kicsit el voltunk tájolódva és úgy gondoltuk, ha 09:00körül találkozunk, alig lesznek. Nagy tévedés, ugyan is tömegesen mentek be az emberek és gyerekkel a nyakukon vártak. Nagyot néztünk. Én is rögtön a kis Domira gondoltam, aki az én két éves jövendőbeli sógornőm. Elkezdtünk rögtön vadul telefonálni, hogy inkább valami más programot válasszunk.
Sajnos nem jött össze, hát beálltunk a sorba. Igazából ettünk,ittunk és drága "apósom" próbálta Domit megfékezni ne hogy előbb bejusson az állatkertbe mint hogy mi megvettük a jegyeket. El is telt az idő, bár eléggé meleg volt.
Miután fizettünk, jut eszembe kedvezményt is kaptunk és onnan ez a tömeg gondoltam, nem csak a jó idő. :p
Szóval kezünkben, babakocsis túl, mindenestül elindultunk. Igazat megvallva, rég voltam és örültem, hogy javítottak az állatkerten.
Bár eléggé zavart, hogy pár jó helyre, állatkához nem mehettünk, mert építették. A tolongást később megszoktuk, mindenki szétszéledt. Már vagy 4órát mentünk mikor véget ért, túl gyorsan, Domi nagyon elvolt. :) A tehéntől és a tevétől leszámítva ügyes volt és szépen viselkedett, pedig két éves. Van, aki nála idősebb még sem tudja kontrolálni magát, pl.: mi felnőttek. :D, na, jó vicceltem. :)
Miután elköszöntünk én mentem barátnőmhöz és a kedves barátaihoz egy vízipipázóba, jó volt, családias, nyugodt.
Este végeztünk, irány metró Kőki fele és hajnalig tartó pókerezésbe vége is lett a napnak.
Múlt hétvége is szombaton szülinap, vasárnap játszottam nagyokat Domival, beszélgettünk, kiültünk a hinta ágyra és mikor Domit lefektették gyertyafénynél üldögéltünk. Meg is beszéltük, hogy ha lesz egy olyan este mikor Domi mélyen tud aludni, játszunk valami kártyás játékot: Unó, stb.,
huh, ma volt művészet töri doga és csak jövő hét kedden tudom meg milyen lett.
Én most zúzok msn-ni, utána olvasom az Ízek, Imák, Szerelmek második részét. Egész jó! :)


Szép estét^^

Hello!
Rég voltam utoljára itt. Azóta történt velem egy csodálatos dolog. Kezdem az elejéről: Szóval az egy érettségi tantárgy nem sikerült így, a következőre készültem fel és addig maradhattam a választott szakma nappali tagozatán, ha leadom a bizonyítványt.
Sajnos ez nem jött össze. Egy csodás osztály és osztályfőnököt hagytam ott, bár még alig ismertem őket, még is rossz volt. Az ember ilyen. Szeret valahova tartozni, kell, hogy valahova tartozzon. Viszont ha ez elmúlik csalódás céltalanság kering az agyunkban. Velem is ez történt, nem tudtam hogyan tovább. Szeretem a művészetet, a változásokat. Végül is bekerültem szakácsnak hogy addig is járjak, valahova amíg nem lesz érettségi. Inkább angol órákra jártam be. Nekem nem az erősségem a főzés és az ilyes fajta ügyesség. Igaz fiatal vagyok, lesz még időm.
Szóval tengettem napjaimat, nem volt pofám új, szakács osztályba beállítanom, hogy:ˇˇHello, mutassatok meg mindent, ami féléve csináltok: Sˇˇ Bizonyára segítőkészek lettek volna, de valljuk be, senki nem szeret mást betanítani, ha csak nem tanárról van szó! Inkább végezzük a napi tennivalónkat.
Szóval bambultam a tankönyv fölött hétköznap reggel. Annyira szerettem volna vissza kerülni és a grafika szakmát vagy bármit, aminek van értelme csinálni, hogy az univerzum meg hallgatott. Hírtelen csörgött a telefonom. Az iskola volt és azt kérték menjek be. Befáradtam, persze féltem hisz azt hittem most meg látták mennyit hiányzom. Szóba került az is, de a lényeg az volt, hogy januárban indult keresztféléves grafika szak. Tökéletes új osztály, nem rég kezdték és egész jó közösség. Bár még nem ismerem őket annyira. Elsőre fura volt, de beszélhettem a volt osztálytársaimmal is, látták, hogy bár nem együtt vagyunk, de sulin belül maradtam és ennek örültek.
Jó érzés visszatérni. Már csak az angol tantárggyal kell bíbelődnöm. Félek, ez akkora lehetőség, nem hagyhatom, hogy a nyári érettségi ne sikerüljön. huh: D